Delta Ipar 4.0

Gyakran ismételt kérdések

A rendszerintegrátori tapasztalatok szerint melyek azok a technológiai megoldások és fejlesztési irányok, amelyek leginkább segítenek a hazai vállalatok termelékenységének növelésében?

Az Ipar 4.0 nem csak technológiai változást hoz, hanem szemléletváltozást is jelent. A hagyományos, “tapasztalat alapú” gyártásmenedzsmentnek minél hamarabb “adat alapú” gyártásirányítássá kell válnia. Ennek a váltásnak jelenleg a legtöbb üzemben két akadálya van. Egyrészt nem elérhetők vagy nem mindenhonnan elérhetők valós időben az információk a gyártásban résztvevő eszközökről. Másrészt, ha meg is vannak ezek az adatok, azok széttagoltan, alrendszerek hálójában vannak, nem segítve ezzel az áttekinthetőséget vagy a rendszerek közötti összefüggések felismerését. Úgy gondoljuk, hogy az ezekre a kihívásokra adott megoldások a legfontosabbak a termelékenység szempontjából.

Milyen szolgáltatások léteznek az Ipar 4.0 megoldásain belül?

Ahhoz, hogy minden, a gyártásirányításhoz elengedhetetlen információ a rendelkezésre álljon, adott esetben elemi szinten is érteni kell a vezérléseket, szenzorikát és a többi területet. Megfelelő tervezéssel ütemezhető, az igényekhez és a lehetőségekhez alkalmazkodó fejlesztési út jelölhető ki, amellyel úgy lehet egy integrált monitoring és vezérlési ökoszisztémát létrehozni, hogy az végig költség- és hatékonysági mutatókkal visszamérhető, igazolható.

Milyen kihívások merülnek fel egy ilyen rendszer kialakítása során?

Sok vállalatnál éppen a sok szigetrendszer párhuzamos működése nehezíti a fejlesztést. Ilyenkor olyan ernyőmegoldásra van szükség, amely egységes rendszerbe szervezi az adatokat. A MES (központi termelésirányítási rendszer) megoldások folyamatosan és valós időben gyűjtik az adatokat a teljes termelési folyamatról. A működési anomáliák azonnali feltárásával és adott esetben beavatkozással pedig jelentős növekedés hoznak a termelési hatékonyságában. Az integrált rendszernek köszönhetően minden döntéshez szükséges adat azonnal és kontextusában elérhető.

Le kell-e állítani a termelést, ha egy ilyen rendszerben valahol hiba lép fel? Hogyan lehet kezelni a rendszer meghibásodását?

A prediktív és preventív karbantartási szolgáltatások már azelőtt megbízhatóan jelzik az adott eszközökben a működési rendellenességet, hogy az leálláshoz vezetne.

De a kivitelezés során folyamatosan szem előtt kell tartani azt is, hogy minden gyár más. Eltérőek nem csak a termelési folyamatok, hanem a digitalizáció szintje is, ennek megfelelően kell kialakítani a védelmi rendszereket is.

Mennyire tartják fontosnak a vállalatok az átállást az Ipar 4.0-ás megoldásokra? Hol tart az átállási folyamat Magyarországon?

Egyelőre néhány kivételtől eltekintve kevesen alkalmazzák még ezeket a technológiákat. 2017-ben készült egy felmérés a hazai KKV-k és nagyvállalatok körében arról, hogy mennyire tartják fontosnak az Ipar 4.0 gyakorlati megvalósítását. Összességében a számok azt mutatták, hogy a nagyvállalatok közel fele számára fontos, míg a KKV-k esetében éppen csak több mint 25 százalékuk tartotta ezt fontosnak versenyképességük megőrzése szempontjából. A gyakorlati megvalósítás ennél is alacsonyabb mértékű: a KKV-k körében közel 15 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik stratégiával az Ipar 4.0 megoldások bevezetésére, a nagyvállalatok esetében ez a szám közel 20 százalék. Az átállásra vonatkozó, kidolgozott stratégiával rendelkező nagyvállalatok 4 százaléka esetében zajlott a stratégia pilot jellegű megvalósítása, a KKV-knál ez az arány éppen a duplája a nagyvállalatokénak. Ez alapján elmondható, hogy bár fontosnak tartják a vállalatok az Ipar 4.0 megoldások bevezetését, egyelőre az átállás tényleges mértéke alacsony, egyelőre nem veszélyeztetik a robotok a hazai munkavállalók állásait.

2017 óta eltelt három év, ami a technológia iparában hosszú időnek számít. Változott-e valamelyest a helyzet a kutatás óta?

Úgy látjuk, hogy a helyzet érdemben nem változott, továbbra is meglehetősen lassú az átállás a digitális folyamatokra.

Mi állhat emögött a lassú átállás mögött?

Kettős oka lehet annak, hogy a hazai vállalatok nem kapkodják el az átállást. Egyrészt az új technológiák ára viszonylag magas, így meg kell gondolniuk, mely technológiákat mikor érdemes elkezdeni használniuk a működés optimalizálása érdekében. A másik tényező pedig az Ipar 4.0 megoldásait körüllengő bizonytalanság – sokan nem látják, hogyan illeszthetnék be ezeket a technológiákat a működésükbe, hogyan lesz ez számukra kifizetődő.